Egy korszak lezárul.
Viszlát webdesignérség.

Mostantól nem dolgozom webdesigner-ként, nem vállalok új projekteket és ami talán a legfurcsább lesz, hogy nem hivatkozom magamra webdesigner-ként. Az ügyfeleimnek még itt vagyok, de újba már nem kezdek.

Ez a folyamat már hónapokkal korábban elkezdődött. Nem egy pillanat volt.
Persze lehet – sőt valószínű -, hogy volt egy pillanat, amikor a belső részem már tudta, de idő kellett, amíg a külső is formát ölt.

Hagytam egy ideig lebegni, formálódni ezt a gondolatot és figyeltem, hogy merre visz az élet, mit élvezek, mit szeretnék.
Átmenetben vagyok, de az egyértelmű számomra, hogy ezt el kell engednem.

Elengednem a régit és teret nyitok az újnak.
Így volt ez nálam az elmúlt időszakban a magánéletben is, ezt leköveti a munka is.

Nem vágom el és nem vágom le, hanem finoman elengedem.
Elengedek egy struktúrát, ami nem szolgál már és viszem tovább magamban, ami a részemmé vált.

Magammal viszem a rengeteg tapasztalást, fejlődést, kapcsolódást.

A szabadúszói lét igazi önfejlődés, tele kihívásokkal. Imádtam!

Imádom.

Megtanultam, hogy mi hajt engem és hogy mi tart vissza.
Megtanultam élni a nem fix fizetéssel.
Megtanultam a biztonságot nem a havi bevételben látni.
Megtanultam megengedni magamnak, hogy élvezzem, ami nekem jó.
Megtanultam elengedni a bűntudatot, amikor jól megy minden.
Megtanultam, hogy a kapcsolódásoknak mekkora ereje van.
Megtanultam, hogy mennyire fontos magamat tudnom eladni.

Megtanultam és tapasztaltam egy szinten, ahol most vagyok. De ez még közel sem minden.
Van még tovább, van még mit tanulnom, tapasztalnom és imádom azt a folyamatot.

Ideje új fejezetet kell nyitnom. Valami más kell mostmár nekem, hogy tovább fejlődhessek.

Izgalommal a gyomromban megyek tovább az utamon, mert még nem tiszta az út. De megyek és tudom, hogy kitisztul.

Teret hagyok az újnak, a régit pedig szeretettel elengedem.

Megyek tovább az utamon. 🙂