You are currently viewing Ami még féléve elképzelhetetlen volt számomra: 30 km

Ami még féléve elképzelhetetlen volt számomra: 30 km

Bevezető:

Az időnk szuper volt, kicsit ugyan reggel csípett a levegő, de gyönyörű napsütéses őszi napunk lett, futáshoz pont tökéletes. ☀️ A napsütés bőven kárpótolta az extra szelet, amit kaptunk még pluszba.

Előkészületek:

A nevezésemet már május 12-én leadtam, így fejben készültem azóta, futogatok is az elmúlt félévben viszonlyag rendszeresen.
Júniusban futottam az első félmaratonomat, nyáron körbefutottuk a Velencei-tavat is, de az igazi felkészülés az elmúlt hetekben kezdődött. Szeptember eleje óta tudatosan futok, edző által írt menetrendet követve.

Több versenyen van már a hátam mögött plusz az edzőm is ellátott instrukciókkal a verseny előtt, amiket többé-kevésbé be is tartottam.

Szóval felkészültebben és tudatosabban érkeztem, mint korábban, minden szempontból.

Az indulás:

A 30 km-es futamot 9:40-kor rajtolt az első futókkal, én a tempómmal az 5-ös csoportba kerültem (6:00-6:30 közötti irammal), ami csak 10:26-tól rajtolt. Így nem siettünk, csak 10:00-re mentünk oda. A férjem is futotta ugyanezt a távot.

Nem a fő helyszínről (Pázmány sétány) indultunk, hanem a Fővám térről, ahol nem láttunk öltözőt írva, így azzal készültem, hogy magamra kötöm a hosszúgatyót és a dzsekit, amire reggel még szükségem volt, de futás közben már túl sok lett volna. Amikor odaértünk láttuk, hogy van egy teherautó, amibe ott lehetet hagyni a cuccokat, de mivel máshol fejezzük be a futást és engem amúgy nem zavar, ha van ami a derekamon, így maradt a tervezett verzió és ezekkel futottam.

A célom az volt, hogy végigfussam, megállás nélkül, egyenletes tempóban.

A futás:

Tudatosan frissítettem, volt víz a futómellényemben, a frissítőpontokon pedig az izót és a szénhidrátot pótoltam. Nem vittem külön magammal mást – a vízen kívül -, bereggeliztem és tudtam, hogy a frissítőpontokon lesz majd pont annyi szénhidrát, amennyi elég: banán, szőlőcukor.

Mosdóba kellett megállnom egyszer, de ezenkívül a frissítéseknél is lassú futással mentem végig.

  • 17 km-ig élveztem, könnyen ment a futás, nézelődtem, vitt a hangulat.
  • 18 km-nél elkezdtem érezni, elkezdett már nem olyan jólesni a lábaimnak.
  • 22 km-es frissítőnél az izó mellé pluszba vettem magnéziumot, kalciumot és kólát is.
  • 23 km-nél bevettem egy sótablettát. (Előtte még sosem vettem ilyet, de éreztem, hogy nem árt.)
  • 24 km-nél volt a legnagyobb holtpontom, a lábaim már nagyon fájtak, de az a tudat, hogy márcsak közel 5 km van hátra húzott előre. Én mindig azzal bíztatom magamat, hogy kicsit előreszaladok, már ott látom magamat, hogy az utolsó 5 km-es vagyok, közben addig még van 1 km. De hát mi az az előző 24-hez képest?! Ugye.
  • 26 km körüli frissítőnél sétálva ittam, de nem volt jó ötlet, elindulni ilyenkor mindig rosszabb.
  • 27 km körül átlendültem.
    A lábaimban a fájdalmat megszoktam, már a hajrában voltam és töltekeztem a feliratokból miszerint: „Pain is temporary but STRAVA kudos are forever.” Azért az 5 kudosért, mindenképp megéri!! 😀

Értékelés:

Elégedett vagyok a tempót és az időt tekintve, mert amit terveztem, azt sikerült tartanom végig. Elértem a célomat.

Nagyjából egyenletesen futottam és az átlagtempóm: 6:33 lett óra szerint, a hivatalosan mért idő szerint pedig 6:39.

Természetesen az elején a lendülettel picit gyorsabb voltam úgy is, hogy próbáltam magam visszafogni. Nagyon nehéz egy ilyen helyzetben, teljesen máshogy érzékeled a tempót, mint máskor, illetve a váltópontok is nyilván lassítanak.

Számokban:

A hivatalos időm: 03:19:25
Hivatalso tempó: 6:39 min/km
Sebesség: 9.03 km/h

Funfact: A nemek között 301. lettem a kategóriámban 42.

De ilyenkor mindenki önmagával versenyzik!
És biztos vagyok benne, hogy aki ide eljön az le is győzi önmagát és megújulva, élményekkel tér haza.
Gratulálok mindenkinek, aki részt vett, aki elindult és aki teljesítette a kitűzött célját!

Összegzés:

Nagyon jól ereztem magam, eszméletlen hangulat volt a 40. SPAR futófesztiválon.  Nem hiába, tényleg ez a legnagyobb szabadidő sport fesztivál az országban: rekord létszám (több, mint 40.000 fő), profi szervezés és érezhető a külföldiek fajsúlyosabb jelenléte (50%) is a többi versenyhez képest.

Nagyon jó hangulat volt végig, a helyszín pedig gyönyörű. Budapestet nem lehet megunni, tényleg a világ egyik legszebb fővárosa, nem csoda, hogy a futóturisták nagy kedvence is.

Füles nélkül futottam, ahogy szoktam – itt jóval több inger volt, amiből lehetett töltekezni, lehetett befogadni.

Az volt a tervem, hogy kicsit dolgozok magamban azon, hogy felülírjam/elengedjem egy hiedelmemet, ami az elmúlt napokban felszínre jött. Ez most nem olyan folyamatos belső munka volt, mint a 33év – 33 km futásnál, mert nem voltam olyan állapotban sem, illetve a külső ingerek, a hangulat sem ennek kedvezett.

Érződött, hogy nagy futófesztivál és rengeteg külföldi volt, összesen 120 ország képviseltette magát és elvileg a futók fele külföldről jött.

Vicces, motiváló feliratok voltak mindenhol:
„Pain is temporary but STRAVA kudos are forever.”
„I heard that you give free PALINKA at the finish line.”
„The faster you run, the sooner you get drink.”

Rengetegen szurkoltak, bíztattak, pacsiztak velünk. Az út mentén élő zenészek, zenekarok és dj-k mindenféle stílusban emelték a hangulatot és könnyítették meg a futást számunkra, arra a párszáz méterre, amíg hallani lehetett őket.

Láttam beöltözött futókat is: királyt, királynőt, színesen felöltözött és különböző jelmezekve bújt futókat, valamint egy tűzoltót is, aki palackkal a hátán, egyenruhában futott. Respect!

 

 

 

A „király” előttem volt a wc-n és mutatta, hogy ne menjek be utána. 😀

Szerintem ő nem volt szomjas.

Sétálva ugyan, de teljesítette, láttam a befutónál.

Fájdalom, testérzet:

A végén azért fájt a lábam, de sokkal kevésbé, mint a félmaraton után. Ott alig bírtam állni, szó szerint. Most később jött ki,  a beérkezésnél még egész rendben volt, még elsétáltunk a Fővám térig. Amikor hazaértem és lefeküdtem kijött a fájdalom, a fáradtság a lábamban és a derekamban is. Lehet, hogy nem nyújtottam le elég alaposan? Hm.

A térdeim is fájtak szokás szerint, a felsőm kidörzsölte sajnos a hónaljamat és a pulzusmérő annyira szoros lehetett, hogy 1-2 napig éreztem a bordáimon a nyomát. Enyhe izomlázam is volt ezúttal a combjaimban.

Az előző futásokból megtanultam, hogy bokazokni nem jó hosszútávra ezzel a cipővel, illetve a körmömet is levágtam frissen reggel.

Egyszer előfordult, hogy kicsit túl sok folyadékot vittem be, amikor volt izó, magnézium, kalcium és kóla is. Jöttek sorban, engem pedig elkapott a hév. Jólesett, szomjas voltam, de a kelleténél jobban eltelítődtem. Nem baj, ennyi tapasztalattal is több.

A másnapi röplabdaedzést kihagytam, kellett a pihenés nagyon és persze a BEMER ezúttal is a legjobb barátom volt nemcsak a felkészülés, a bemelegítés, de a regeneráció alatt is.

Vasárnap volt a verseny, kedd reggel egy regeneráló 25 perces futást csináltam, utána nyújtottam egy alaposat és már folytatódhat is a felkészülés a következő kihívásra.